1.fejezet Szerelem és Kéjvágy

Sziasztok! Az első fejezet meg is lett hozva nektek. Chinty- a bétám és a Forró érintés saga írója- és én írtuk nektek. Be kell valjam hogy Chinty sokkal többet dolgozott benne, de én is írtam. Ha valami ,,BORZALMAS,, volt azt Ő javította ki nekem. Vagy átírta a mondatot vagy hozzá tett valamit. Amikor megjegyzést írtok, ne csak nekem hanem neki is írjátok, mert sajnos- számomra- ezt Ő írta. Több munkát végzett rajta mint én. De ezért csak hálás lehetek… Jó olvasást, mindazoknak akik a blogomra tévednek.1.fejezet Szerelem és Kéjvágy
Néhány kanyar után megláttam a magasra tornyosuló kastélyt. Magam sem értettem miért az Álmoknak nevezett városon kívül egy Harry Potter féle kastélyba iratkoztam be, amikor ezen kívül még két helyre is felvettek. Egy ilyen kastélyban sok a rejtély amiket nincs kedvem megfejteni. De mégis vonzott a prospektuson lévő csodálatos kastély és annak 15 kertje ami tökéletes állapotban van. Mi több, egyszerűen csodálatosak voltak a kertek. A leírás a helyi legendákról nem igen érdekelt. Addig még rá nem bukkantam a hideget ábrázoló maszkra. Mely a vámpírok szimbóluma és az iskolai címeren található. A prospektus legalján volt látható. Arra gondoltam talán kicsit többet megtudhatok a Cullenekről. Edward soha sem tartozott a beszédes férfiak közé. Sok titka maradt előttem. Mind ezekre nem kaptam választ a szakításunk miatt. Melynek emléke még most is felzaklat.

Könnyek marták a szememet. Egy másodperccel később kisebb csepp gördült végig az orromon. Edward arca, illata és jelleme oly távoli már. Fáj hogy minden nappal egyre jobban távolodik tőlem az emléke. A vele töltött csodálatos egy év volt életem fénypontja. Miután elhagyott, minden a feje tetejére állt. Anya újra terhes lett. Bár már akkor az volt amikor Edward és én együtt voltunk.- ezt akkor még maga sem sejtette.- Egy hónappal Edward eltűnése után derült ki hogy a harmadik hónapban van. Az ikrek születése előtt- ami már 3 hete történt.- Apa egy bevetés során életét vesztette. Az anyám elvolt foglalva az ikrekkel. Pont ezért döntöttem úgy hogy Londonba jövők. Anya kissé nyugtalanul, de belement. Charli halála után, egy kicsit depis lett. Tudom hogy szerette apát és azt is hogy hiába hagyta el, soha sem volt számára barát. Hogy is lehetett volna amikor még mindig- ha csak egy kicsit is de- szerelmes apába. Az- az csak volt.

-Edward, miért?- ezt gyakran teszem fel hangosan magamnak. Nagyon érdekelt ha soha sem volt szerelmes belém, miért kábított azzal igen? Edwardot egy érzékeny udvarias vámpírnak ismertem meg. Akiért az életemet is adtam volna, és még most is adnám. Egy ideig azt mertem hinni hogy szerelmes tudok lenni Jacob Black- be. De barátságon kívül semmit sem tudtam érezni iránta. 3 hónap múlva 19 éves leszek és megbeszéltük hogy találkozunk. Még tart a nyár, mégis az iskolába tartok. Akik ,,Úgy mond messze laknak,, és afféle kollégiumiak azok már most mennek iskolába. Lehetségesen 4 évet fogok itt eltölteni. Bár már tudom, a nyarat és néhány szünetet otthon fogom tölteni. És persze ha van időm Jake-kel is találkozni fogok.

A következő kanyarnál már tisztán kivehető volt a kastély. Régi módi mégis tökéletes állapotban lévő kastély. Talán egy kicsit még kísértetiesnek is látszott, vagy a félelmetes a legjobb szó erre? Azt hiszem igen.

Viszont a táblákon látható irányok és a fiúk által okozott csúnya firkálmány megnyugtatott. Maga sem tudom miért, talán még viccesnek is találtam.

A parkoló hatalmas volt és mégis 10 kocsi parkolt benne. Akár 20-szor ennyi is elférne ebben a hatalmas parkolóban. Egy, az enyémhez hasonló kocsi és 9 másik ami egészen olyan volt mint a Cullenek használta autók. Megnyugtatott a tény hogy nem csak nekem van ilyen autóm. Nem mintha érdekelt volna. Igazából soha sem zavartak a hátam mögött beszélések. Ahogy Forksban sem érdekel. Bella Swan a Cullenek áldozata ként emlegetek. Már Edward eltűnése követő nap mindenki erről beszélt. És a nagy magamba zuhanásom. A legtöbb ember depisnek nevezett. Már Mike Newton sem hívott többet randira ami talán még jól is jött. Eric ezek után is próbálkozott, de kevésbé foglalkoztam vele. Szinte már idegesítette a folytonos visszautasításom, ezért írt rólam egy pikáns dolgot a suli újságba amit még mindig nem tudtam megbocsátani. Taylor jó barát maradt, ha annak lehet nevezni egy olyan fiút aki tojással dobál és másnap úgy csinál mintha mi sem történt volna. Nem fog hiányozni a társaságuk. Talán Angela és Richard… Richard cserediák volt aki még akkor érkezett amikor Edward is Forksban tartózkodott. Angela akkor még járt valakivel. De egy idő után kiderült hogy fülig szerelmes Richardba. Aki megemlítette hogy nagyon vonzódik Ang- hoz. Végül, amikor elhagytam Forks városát már kézen fogva kísértek ki a reptérre. Jessica kimaradt a sorból. Ő még Edward eltűnése előtt elszökött egy Adam nevű fiúvak, aki mint kiderült Mike unoka bátya aki 24 éves. A hírek szerint amit mostanában hallottam már gyereket is vár. Egy biztos… kikészítette az anyát és az apját. Akik Mike Newton-t és családját hibáztatják.

-Üdvözlöm!- amikor beléptem a nagy kapun egy 60 éveiben járó férfi üdvözölt. Mély és kemény hangja van. Az öltözéke olyan volt mint egy átlag tanárnak. Rozsda barna nadrág és zakó. Alatta fehér- fekete csíkos ing. Arcán kisseb borosta ékeskedett ami arra utalt hogy egy ideje nem borotválkozott. A szépen oldalra fésült haján, néhol őszhajszálak voltak találhatok amik még nem számítottak vészesnek. Kissé túlsulyosnak lehetett mondani. Orrán kisebb szemüveg volt. Arcán kedves mosoly ült.- Maga biztos Isabella Swan.

-Igen! Én is üdvözlöm… Mr….

-Mr. Robinson, Edward Robinson.- mondta mosolyogva. A név hallatán kissé megrázkódtam de kezet nyújtottam. Mr. Robinson keze kissé izzadt és meleg volt.- Remélem jól fogja magát érezni mi nálunk. A kollégiumban szívesen látjuk az Amerikából jövőket.

-Köszönöm Mr. Robinson.- suttogtam kissé zavartan. Kedves tanárnak tűnt és még a jelleme és az arca is.

-Miss. Lavander már látni szeretné… az igazgató asszony.- mondta egy kicsit remegve. A prospektusban nem volt írva hogy nő lenne az igazgató pont ezért is lepődtem meg. Arra számítottam hogy Edward Robinson személyében már megtaláltam az iskola igazgatóját ám úgy néz ki tévedtem.

-Már én is nagyon szeretném látni!- mondtam kedvesen.- De előtte a bőröndjeimet még be kell hoznom!

-Á, kedvesem haggya csak. Majd Ethan és Ben biztos segitenek!- mondta.- Maga csak kövessen.

Próbáltam udvarias lenni illetve maradni. Mr. Robinson- on látni lehetett hogy még a múltban él. A beszéde és a viselkedése alapján erre következtetek. Mintha a múltba csöppentem volna.

-Erre tessék…- nyitott ki egy ajtót és tette maga elé a kezét. Jelezve hogy mehetek. Beléptem a helyiségbe ami rozsszínben pompázott. A falon egyetlen egy kép volt, az is az íróasztal felett. Egy fiatal férfi volt rajta. Vörös barna… szinte már bronz hajjal fehér bőrrel és csillogó bőrrel. Ám bár a kép nem Edwardot mutatta egy igen gyönyörű férfi volt rajta.

Kisseb borzongás futott végig a hátamon, egyenesen a szívemig amikor észre vettem rubint vörös íriszeit. Egy tökéletesen mintázott vámpír volt látható a képen, ami a napon áll és ragyog. Ha nem láttam volna hasonlót közvetlen közelről, azt hinném hogy egy ember vörös szemekkel és csillogó bőrrel. Egy sima műalkotás ami sok pénzt hozhat a kasszára. Egy fantasztikus elmével rendelkező ember alkotásának hinném. De így… hogy már nem egyszer szemtanúja voltam ennek, csak aranybarna szemekkel, egyszerűen félelmetes volt.

-Látom tetszik a kép Bella!- halottam meg egy csilingelő, vékony hangot. Felé fordultam és egy nővel találtam szembe magam. Egy fekete hajú növel akinek smaragd kék szemei voltak és egyszerűen csodálatos volt. Bőre fehér. Hát Ő sem szeret napozni járni…- villant át az agyamon.

-Igen!- válaszoltam előző kérdésére.- Nagyon szép… Egy ember akinek ilyen szemei vannak… hát nem sok járkál az ucákkon.- Bár én már láttam 3-at.-ezt magamba mondtan.- És a csillogó bőr. Egyszerűen…

-Elkápráztató…- fejezte be helyettem a mondatot.- És csodálatos, egyszerűen gyönyörű.

-Igen!- vallottam be. Tényleg az. Még a festményen is, de élőben még szebb. Edward jelent meg előttem. Habár igen halványan, de előttem állt és az a cuki féloldalas volt az arcán. Amit én annyira szeretek. Csillogót a bőre. Pont mint mindig amikor a napon áll. De mind ez egy szempillantás alatt eltünt.- Tényleg az…

-Az apám, apjának a nagyapja…- mondta a tanárnő. A testem megmerevedett a szívem szétzúzta a bordámat. Úgy éreztem minden amit eddig hittem hazugság. Hogy lehetne egy vámpír déd-déd apa? Egyáltalán hogy lehet apa?- Persze barna szemekkel született. És sima fehér bőrrel. De azt hiszem ez már öröklődött.- egy kislányos mosoly jelent meg ajkain.

-Ismerős…- motyogtam.

-Rajtad kívül, van még két lány a Kollégiumba. A többiek csak évkezdéskor jönnek!- mondtam.- Fiúk azok 4-en vannak.

-Értem!- mondtam.- A bőröndök még a kocsiba vannak.

-Á, szerintem Ethan már elintézte.- mondtam.- Az-az ha szólunk neki. Amíg én a szóbába vezetlek, addig Ő és a barátja kipakolják a bőröndjeidet.

-ŐŐŐ… köszönöm!- mondtam kissé szerényen.

-Egy szobában két diák van!- mondta.- És… tudod mit? Kapsz egy lapot a szabályokról. De nyugalom… Csak kisebb szabályok!

Az igazgató nő a kezembe adott egy lapot, melyen 10.pont állt.

Közben elindultunk a folyosón és Mr. Robinson vissza ment a csarnokba mert állítólag egy lány még jön.

Két fiú közeledett felén, először nem láttam az arcukat, de egyre hidegebb lett ahogy közeledtünk feléjük. Az egyik fiú igen halhatóan egy csodaszép verset mondott. Amit még soha sem halottam. Egyszerre volt szomorú és elkápráztató, mint a csillogás.

-Bőröm levedlettem,
Szorított, megszöktem,
Értelmem elhagytam,
Fáj, hogy ÉN maradtam.
-Csodaszép…- suttogtam. Ki írta eme kellemes és borzogató verset? Erre nem sokára megkapom a választ.


-Leváltván bőrömet
csak a pillantásom marad,
min át fejembe láthatsz:
Enyémnek tudd magad!A vers maga teljesen elkápráztatott. Két igen ritmikus szó jutott eszembe Szerelem és Kéjvágy. Az első a szerelem, bár magam sem tudom honnan pottyant ki ez a cím. Ha egy fiú ezt suttogná nekem, tudnám hogy szerelmes. A második a Kéjvágy, melyet ha elmondaná nekem egy fiú, tudnám hogy vágyakozik irántam. Nem tudom mind ez honnan jött, de tökéletesen ezt éreztem amikor elsuttogta. A hangja érdes mégis bársonyos és igen férfias. A hang gazdája mélyen a szemembe nézett. Egy pillanatra azt hittem egy vámpír… ráadásul vegetáriánus vámpír. Szemei először arany barnának tűntek, de ahogy közeledtem tisztán kivehető volt hogy sárgásbarna. Végig akartam rajta nézni, de magfogott a sárgásbarna szem.